Egy befektetés, amit nem vehetnek el tőled

Szinte elkerülhetetlen, hogy egy baráti összejövetelen, vagy osztálytalálkozón valaki ne akarná meggyőzni a többséget arról, hogy a befektetés a legjobb módszer arra, hogy bebiztosítsuk a jövőnket. Szerintük ebben semmi bonyolult nincs, csak egy jó időzítés és egy kis érzék kell ahhoz, hogy egy befektetéssel megfogjuk az Isten lábát. Én mindig szívesen hallgatom végig a sikertörténeteiket, de valahogy sosem voltam elég bátor, ahhoz, hogy erre alapozzam a jövőmet. Akik elég merészek hozzá, valamint ésszel csinálják, valószínűleg meg is élnek ebből, és nem is akárhogyan. Biztos vagyok benne, hogy működhet a dolog, de úgy vagyok vele, hogy semmi sem lehet rózsaszín az életben, és ezek az emberek nyílván nem fognak a nagy bukásaikról beszélni. Kizártnak tartom, hogy csak sikertörténetek legyenek a képben, ez nem az a terület, ahol minden bomba biztos, éppen ezért nem tudtam soha rávenni magam, hogy én is foglalkozzak ezzel. Lehet nyerni vele, nem kételkedem, viszont nekem nem hiányzik az a stressz, ami ezzel jár.

Úgy gondolom az ember a jövőbe több féleképpen is befektethet, nem muszáj szó szerint venni ezt a befektetést. Például egy egyetem, képzés vagy akár egy új nyelv megtanulása is ugyanúgy egy befektetés, de ez egy életre szól, nem veheti el tőlünk senki. Ha már szóba jött a saját magunk szakmai fejlesztése, akkor arról is szót kell ejtenünk, hogy ennek a befektetésnek bizony nincs vége, ebbe folyamatosan kell energiát, időt, pénzt fektetni, mert ha nem, akkor nagyon könnyen le lehet maradni.

Szeretnék most mesélni nektek arról a befektetésről, amiben én bízok.
Amint mondtam, nem vagyok az a vakmerő típus, szeretek óvatosan játszani, minél kevesebb kockázatot vállalni, hogy nyugodt éjszakáim lehessenek. Mivel, hogy a munkahely kérdése mindig is az egyik legbizonytalanabb pont volt az életemben, úgy döntöttem, hogy ezen a téren szeretnék elindulni egy olyan úton, amely hosszútávon megsemmisíti ezt a problémámat.
Ennek rengeteg módja van, én, személy szerint, a külföldi vendéglátóiparban láttam a legtöbb lehetőséget. Most bele lehetne abba kötni, hogy ez az iparág minden országban ugyanúgy egy örökzöld munkalehetőséget takar, de azt is meg kell gondolnunk, hogy ugyanannyi munkával máshol mennyivel többet tudnánk elérni. Mindenki szereti, ha a munkája meg van becsülve, ezt nem szégyen beismerni.
Első lépésként eldöntöttem, hogy egy közeli országban próbálnék szerencsét, ezért egy pár hónapig a német nyelv tanulásába fektettem az időm és energiám nagy részét.
Amikor úgy éreztem, hogy készen állok a következő lépésre, akkor jelentkeztem itt . Azt elfelejtettem az imént megemlíteni, hogy már a legelejétől kezdve céltudatosan tanultam németül és készültem arra, hogy a Tiroli Álláskereső pályáztatási feltételeinek megfeleljek. Én mindenképpen pincérként szerettem volna elhelyezkedni, mert abban látok előre lépési lehetőséget, ami nekem az elsőszámú szempont egy munkahely kiválasztásakor. Engem az motivál a legjobban, hogyha tudom a jó munkával el is lehet valamit érni és nem csak vállon veregetés lesz a jutalmam.
A tiroli.hu cég közreműködése által több ajánlat közül is választhattam, amelyek közül a legtöbb csak szezonális munkát takart, de nekem ez az elején tökéletesen megfelelt. Úgy gondoltam, hogy amíg nem döntöm el, hogy pontosan hol is szeretnék hosszútávon dolgozni, addig különböző szezonokban több helyen is megfordulhatok, hogy egy átfogó képet kapjak a lehetőségeimről.

Az első tapasztalataimról annyit, hogy a nyári szezon alatt két helyen is dolgoztam, mivel, hogy az első nem vált be. A problémám az volt, hogy nem volt valami forgalmas a hely és nem éreztem úgy, hogy biztosan lehet majd ott dolgozni egészen a szezon végéig. Éppen ezért, egy újrapályáztatást igényeltem és egy forgalmasabb, nagyobb szállodát választottam. Ez előző kis panzióhoz képest óriási volt a különbség, többet is kellett dolgoznom, de ott el tudtam képzelni, azt, hogy nem csak a szezonra maradok dolgozni. Ehhez viszont bizonyítanom is kellett.
Összesen hat hónapot dolgoztam ott, ami után hazatértem a családomhoz egy pár hónapra pihenni és a téli ünnepeket együtt tölteni.
Amikor készen álltam visszatérni Ausztriába, felkerestem a főnökömet, aki tárt karokkal várt vissza és áprilisban már kezdhettem is, akarom mondani, folytathattam is.

Két évnek kellett eltelnie, és főpincéri pozíciót pályázhattam meg, amit végül meg is kaptam.
Azóta is, a szálloda éttermének egyfajta vezetőjeként dolgozom, mondhatnám, hogy a főnök jobb keze vagyok. Itt nem az számít, hogy ki honnan jött, hanem hogy ki merre tart és mit tesz azért, hogy eljusson oda. Azt szeretem abban az országban, hogy egy kis idő elteltével már látom a kemény munkám eredményét és azt a következtetést vonhatom le, hogy megérte.

Nekem valahogy így néz ki a befektetésről szóló történetem, amely –eddig- egészen sikeresnek bizonyult, és amit még szeretek benne, az az, hogy nem a szerencsén múlik a további siker, hanem kizárólag rajtam.
Az elindulásnál ott volt segítségnek az a pályáztató cég, amiről fent már meséltem és csak ajánlani tudom bárkinek, hogy ausztriai munkavállalás esetén vegye igénybe a szolgáltatásaikat.
Az idő pénz és ők időt spórolnak neked, nem beszélve a biztonságérzetről, de azt majd egy másik történetben elmesélem a későbbiekben.